• Document: Asuttogás visszahúzta Sötétpenge
  • Size: 60.47 KB
  • Uploaded: 2019-07-20 23:59:31
  • Status: Successfully converted


Some snippets from your converted document:

Elsõ fejezet A kárhozott hajója A suttogás visszahúzta Sö- tétpenge Malust a könyörületes megsemmisülésbõl. Vicsorog- va nyitotta fel álomtól duzzadt szemét, és a sötétben tapoga- tózva keresni kezdte a maga mellett hagyott palackot – már elõre megrándult a szája annak a savanyú bornak az ízétõl, amelybõl le akart nyelni pár kortyot. Hirtelen rájött (a felisme- rés olyan volt, mintha valami megdobbant volna benne), hogy a sürgetõ hang nem a fejében mormog, hanem valahonnan a közeli helyiségbõl érkezik. Felült, kibontakozott a gyûrött takarók közül; a mozdulat ha- tására az ágyról a fapadlóra csörrentek az üres palackok. Meg- szédült, és néhány émelyítõ pillanaton keresztül úgy érezte, ez a furcsa forgás valamilyen módon ellensúlyozza a hajó hányko- lódását. Veszélyt érzett – a tarkóján felfelé meredtek az apró szõrszálak –, de egyelõre arra összpontosított összeszorított foggal, hogy ne okádja körül magát. Pislogni kezdett a kapitá- nyi kabinra boruló sötétségben; akarata ellenére halk nyögés bukott ki az ajkai között. A suttogó hang ismét megszólalt. Ezúttal már hangosabban szólt, jobban ki lehetett venni a szavakat: 5 – Bocsáss meg, nagyuram, hogy felébresztettelek… Malus hunyorogva a hang irányába nézett. Egy férfi sziluett- jét fedezte fel a törött ágy lábánál. Az alak köré a kabin nyitott ajtaján túl húzódó keskeny folyosón világító fénykõ ragyogása rajzolt halvány aurát. A fõnemes ridegen a jelenésre pillantott, és közben megpróbálta összeterelni borban ázó gondolatait. – A Mélység Isteneire, Hauclir! – csikorogta. – Ha ölni tud- nék a szememmel, nem maradna más belõled, csak egy gõzöl- gõ mocsokkupac! Van fogalmad róla, mennyi az idõ? – Éjfél múlt valamivel, nagyuram – felelte a csatlós. – Ép- pen ezért vagyok itt. Ismét megtörtént… Hauclir szavai hallatán a fõnemes feszültté vált, ajkán elhalt a dühödt káromkodás, amibe belekezdett. Elõrehajtotta a fe- jét, sziszegve mély lélegzetet vett, megidézte dühe hideg tisz- taságát. Amikor kipattant az ágyból, még mindig duzzadtnak érezte az agyát, a szájának pedig határozottan trágyaíze volt, de a gondolatai már kitisztultak és rendezõdtek. A Ragadozó nevû hajó kapitányi kabinjának padlóját törme- lék és szemét borította. Nem álltak rendelkezésre megfelelõ nyersanyagok. Az után a csata után, amelyben a hazafelé bo- torkáló hajó közel egy hónapja Morhaut szigeténél vett részt, egyre szaporodott azoknak a javításoknak a száma, amelyeket létfontosságú lett volna végrehajtani. A kabin tat felõli és jobb oldalán lévõ betört ablakok kereteire három rétegben vá- szondarabokat szögeltek. A hajó más részeirõl, a kabinokból át- hordták az ajtókat, ezekkel fedték be a hajótest jobb oldalán és a mennyezeten tátongó lyukakat, amelyeket a katapultok kö- vei ütöttek a varázslattal megerõsített tölgydeszkákba. Az egyik kõ keresztülhatolt a kabinon, és mielõtt megállt a lószõr mat- racok kupacában, szétzúzta a fényezett tövistölgybõl készült ágyat. Egy másik szikladarab még mindig ott volt a padlón, be- ékelõdve az ágy és a jókora térképasztal közé. Szétzúzott uta- zóládák, ruhakupacok, vértdarabok, elhajigált fegyverek halma állt a törött deszkák és a megsemmisült edényekbõl szárma- zó agyagszilánkok dombocskái között. Malus, aki sötét bõr- kheitanja és köntöse fölött még mindig megfeketedett lánc- 6 inget viselt, csak annyi idõre állt meg, hogy begyakorlott moz- dulattal felrántsa a csizmáját, majd a törmelékhalmokat kerül- getve a megpörkölõdött térképasztalról felkapta nehéz köpe- nyét és kardövét. – Menjünk! – mondta, ahogy a csatlós mellett elhaladva ki- lépett a folyosóra. Ahogy a Ragadozó bemerült két hullámhegy közé, elnyúj- tott, mély morgás visszhangzott végig a szûk folyosón. Anél- kül hogy lelassított volna, Malus lépést váltott a megdõlõ fe- délzeten, és közben magára terítette gyapjú tengeri köpenyét. Bortól ködös agyának mélyén számolni kezdte a másodperce- ket, ahogy a hajó lejjebb, egyre lejjebb haladt a hullámvölgy- ben. A Ragadozó a viharos tenger vizében hánykolódott, nem a hullámok felszínén suhant, ahogy kellett volna. A nemesúr ötnél tartott a számolásban, amikor megérezte a rázkódást, amely azt jelentette, hogy a hajó orral belefúródott a követke- zõ hullámba. Ezt követõen a Ragadozó emelkedni kezdett. Malus elgondolkodott, vajon mennyi víz mosta végig a fel- sõ fedélzetet, mennyi zuhogott le a raktárakba, mennyi növel- te meg a súlyt, amely a hajó hasában szállított arany és ezüst miatt amúgy sem volt csekély. Ha túl nagy a teher, szétfeszül- n

Recently converted files (publicly available):